Ha az a kérdés, hogy miként kerül a büdös zokni az asztalra, akkor én is egy kérdéssel válaszolok. Hogyan csinálhat egy frissen szabadult elítélt számára ingyen reklámot, és rendezhet virtuális kiállítást a legnépszerűbb kereskedelmi csatorna?
Más keramikusok (igaziak) nem kapnak közel sem ekkora médiasegítséget, pályára lépnek, vagy ha be szeretnék mutatni alkotásaikat. Ők nem tanfolyamon, hanem egyetemen tanulták a szakmát, és első műalkotásuk nem életük legszényenletesebb tettének megörökítése volt.
Kovács Margit művei között nem szerepel olyan, mint például:
- amikor először hazudtam apámnak
- amikor megettem a padtársam uzsonnáját
- amikor először loptam a vak koldustól
Nem csak azért nem keletkeztek ilyen művek, mert ő ilyen dolgokat nem csinált, hanem azért is, mert ő nem akart magának emlékművet állítani ilyen direkt eszközökkel. Életműve az, amely ezt a célt szolgálja.
Attila pedig elkészítette kerámia-butykosát, rajta az időintervallum, amelyen belül tevékenykedett. Bárki megveheti, osztozhat az alkotó szellemiségében (megjegyzem a zsákmányon nem, az csendesen figyel valahol, és várja a gazdit).
Ekkora médiafigyelem mellett biztosan lesz rá vevő bőven. Leginkább azok a banki dolgozók és ügyfelek fogják előszeretettel vásárolni ezt a portékát, akik részesei, elszenvedői voltak ennek a bűncselekmény-sorozatnak. A rájuk szegezett pisztoly látványa biztosan jobban beleégett az emlékezetükbe, mint ahogyan kiégették az első Viszkis kerámiát. A megfélemlített, megalázott áldozatokra most nem gondol senki. Azt sem tudjuk, hogy a TV2 morális okokból nem részese ennek a média-ámokfutásnak, vagy csak nem tudtak a bűnözőnek eleget ajánlani.
Gondolom, ha én most elkezdenék gyöngyöt fűzni, az a kutyát nem érdekelné, hacsak előtte meg nem erőszakoltam volna nyolc iskolás lányt. Akkor mondhatnák, milyen szépen fűzi be a gyöngyöt ez a szimpatikus, jó útra tért fiatalember.
Pedig a lányokat is így fűztem be. De ez már nem téma. Leültem, megjavultam, ideje már egy kis pénz után nézni.
